3. Fejezet - Újabb ismerősök

Sziasztok! :)

Meghoztam a harmadik fejezetet. Köszönöm az oldalmegjelenítést, Szofinak a feliratkozást, illetve a kommenttet! Nagyon sokat jelent nekem, hogy van valaki, aki mindig olvassa a fejezeteket, és visszajelzést is küld. :) Remélem, azért valaki más is akad, aki olvasott egy részt legalább! :) Szeretném még megemlíteni, hogy nagyon-nagyon köszönöm Diana H.-nak a rengeteg segítséget a designnal kapcsolatban, nélküle nem sikerült volna ennyi minden! (Az információk oldalon ott a neve, ha szeretnétek megnézni a blogját, vagy a profilját.) Ha elolvastad, jelezd egy kommenttel vagy egy pipával. Jó olvasást! :)

Xoxo. Klau

Újabb ismerősök

- Egy… Kettő… Három! - Hallom, de nem értem, hogy ki és miért mondja ezt, mert enyhén kómás vagyok. Nos, igen, most ébredtem fel. Épp azon vagyok, hogy próbáljam megfejteni, ki és mért mondhatta ezt, mikor már értem is. A két drága testvérem fel akart kelteni, így rám ugrottak. Igen, remek terv.

- Kelj fel! - Mondta nevetve Lora.

- Nagyon viccesek vagytok - mosolyodtam el, majd elkezdtem mindkettőjüket csiklandozni. Ez a gyengéjük, nem bírják ki, folyton nevetnek. -  Mért keltettetek fel egyébként? - Tettem fel a kérdést, mikor abbahagytam a csikizést.

- Mert megyünk le a partra, meg úszni meg fürödni meg minden - mondta boldogan az öcsém.

- Ja, így már értem.

Egyből Harry jutott az eszembe. Remélem, hogy nem fogok megint összefutni vele. De hát hogyan is futnék össze vele? Ugyan már! Badarság az egész. Egyszer láttam, ő is csak egy helyes srác a többi közül, semmi különös. Sőt, még barátnője is van, tehát végképp el kéne felejtenem, ez így nem helyes. És nem utolsó sorban, én egy összetört szívű lány vagyok, most szakítottam a pasimmal, nem szomorúnak kellene lennem? Igen, valószínűleg ez lenne a helyes, de én most valahogyan mégse vagyok szomorú. Örülök, hogy eljöttünk nyaralni. Örülök, hogy elköltöztünk Londonba. Itt minden békésebb, és már látom, hogy sokkal, de sokkal jobb lesz itt minden.

                                                                     ***

Egy fél órán belül már indultunk is a partra. Alig vártam már, hogy ússzak egy jót. Imádok úszni. Meg úgy minden sportot. Apu edzéseire is rendszeresen eljártam, persze ő soha nem engedte, hogy én is beálljak, mert félt, hogy megütnek vagy valami ilyesmi, mindig csak segítő voltam, de attól még élveztem. Remélem, hogy a jövőben Londonban is eljárhatok majd az edzésekre segíteni.

- Aztaa! Mennyi ember fürdik… Én is menni akarok! – Kiáltotta az öcsém.

- Vegyétek fel gyorsan a karúszókat, és már mehettek is lubickolni – mondta mosolyogva apu.

Miután mindenki a vízbe került,  az ikrek szokás szerint elkezdték csapkodni egymást. Hihetetlen, hogy mennyire tudják egymást szekálni, de mégse lennének meg egymás nélkül. Arra kaptam fel a fejem, hogy apa felemelte Lora-t , majd óvatosan a vízbe dobta. Ő ezt nevetve, majd hamarosan sikítva fogadta, amin nem lehetett nem nevetni. Olyan aranyosak. Nélkülük nagyon unalmas lenne az életem, az biztos. Viszont most valahogy ráuntam. Anya és apa a kisebb testvéreimmel játszottak, ami ugye nem is baj, csak én így nem tudtam mit csinálni. Mivel egyedül úszkálni meg csak úgy flangálni a vízben nem épp érdekfeszítő elfoglaltság, így hát úgy döntöttem, hogy elmegyek egy kicsit sétálni, körbenézek, hogy a környéken mi merre van.  

- Nem gond, ha én most egy kicsit körbenézek?

- Persze, menj csak. Lehet, hogy visszamegyünk a szállodába, úgyhogy oda gyere majd.

- Rendben – válaszoltam mosolyogva, majd elindultam előre. Hogy hova, azt még én sem tudtam.

Ahogy bolyongtam a rengeteg turista között, egyre jobban éreztem magam. Eszembe se jutott semmi probléma, csak örültem, hogy itt lehettem, hogy ezzel a nyaralással lezárul a régi életem, ami nem volt a legjobb, mert félénk, visszahúzódó voltam. De valahogy London megváltoztatott, már a gondolat, hogy itt fogom leélni hátralevő életem, kivéve, ha valahova egyáltalán férjhez megyek. Innentől minden új lesz, de nem riadok meg a kihívásoktól. Annyira elmélyültem a gondolataimban, hogy mikor felkaptam a fejem, szinte nem hittem el, hogy mit látok. Harry Styles, a barátnője, és valami szőke helyes pasi röplabdáztak. A göndör meg a barátnője a másik srác ellen. Reménykedve benne, hogy nem láttak meg, mintha misem történt volna, lehajtott fejjel elindultam abba az irányba, ahonnan jöttem, de már késő volt…

- Avery Smith! Hova sietsz? Gyere, játssz velünk! – Kiáltott nekem oda Harry. Remek, a nevemet is megjegyezte, sőt, észre is vett. Ennél jobb már nem is lehetne. Nos, nem baj.

Lassan odasétáltam hozzájuk, de közben elfogott a félelem, hogy mi van, ha hülyén nézek ki a fürdőruhában?  - Ugyan, Avery, ez igazán nem fontos, elvégre csak az új ismerőseiddel fogsz társalogni! – Mondta egy belső hang. Végül is, igaz. Elég zavaró volt, hogy miközben közeledtem feléjük, mind két fiú elég észrevehetően végigmért - tetőtől talpig - de lényegtelen, nyugodt maradok!

- Sziasztok - mondtam mosolyogva, amint odaértem hozzájuk. Kicsit zavarban voltam, mert Harry barátnője egyszerűen gyönyörű volt. Meg aztán… Nem semmi látvány volt, ahogy a göndör félmeztelenül tartja a labdát, és néz rám. 

Maga volt a tökéletesség. Meg az a másik srác is. Valami eszméletlenül helyes. Csoda, hogy rögtön ilyen fiúkkal találkozom, hiszen még csak a második nap a nyaralásunkból, de úgy általánosságban is különös, ennek ellenére persze nagyon örülök neki.

- Szia-mosolygott rám a szöszi. - Van kedved beállni mellém? Egyedül nem olyan egyszerű, de ketten porig alázzuk őket- kacsintott rám.

- Hát, nem is tudom… Nem vagyok valami jó röplabdázó… Legalábbis nagyon régen játszottam.

- Na, gyere, menni fog - bátorított most már Harry is. Remek, kénytelen leszek beállni. Na, sebaj.

- Hát jó – mosolyodtam el végül. Nem fog ártani egy kis szórakozás, ezt biztosra veszem.

- Szeretnétek kezdeni?- Kérdezte kedvesen a szőke lány. -Ja, egyébként a nevem Kate - mosolyodott el.

- Az én Kate-m - puszilta meg a vállát Harry. Szóval most már száz százalékig bebizonyosodott, hogy járnak. Jó, elhatároztam ebben a szent másodpercben, hogy nem fog zavarni!

- Akkor kezdhetjük a játékot? - Kérdezte a szőkeség, majd rám kacsintott.

- Persze. Kezdjetek ti, Niall - mondta a göndörke. Á, szóval Niall. Úgy szint tökéletes test, gyönyörű kék szemek, szőke haj. Álom, csak úgy, mint Harry.

                                                                  ***

Fogalmam sincs, hogy mennyi idő után nevetve dőltünk ki mindannyian. Nagyon jól éreztem magam, elképesztő, hogy milyen jó fejek. Megtudtam, hogy mindannyian londoniak, Kate olyan idős, mint én, Harry és Niall pedig egy évvel idősebbek, mint mi.

- Azt hiszem, hogy nekem most már vissza kell mennem a hotelbe - mondtam, mikor észrevettem, hogy már mennyi az idő. Remélem, hogy anyáék nem aggódnak értem.

- Vissza megyünk mi is? - Kérdezte a szőke. - Merre van a ti szállásotok?

- Arra - mutattam az irányt.

- Az remek, a miénk is ott van. Lehet, hogy egy hotelben lakunk-kacsintott rám megint, mire megforgattam a szemem. Hihetetlen ez a srác.

Mint kiderült, tényleg ugyanabban a szállásban vagyunk, csak ők egy emelettel feljebb.

Akkor sziasztok, remélem, hogy holnap is találkozunk-mondtam, majd becsuktam magam után az ajtót, ők pedig tovább indultak a lépcsőn felfelé. Ennél jobban nem is kezdődhetne a nyaralás. Nem is olyan szörnyű, hogy megismertem Harry-t, s így a barátait is.