2. Fejezet - Nyaralás kezdete

Sziasztok!

Kicsit késve, de meghoztam a második fejezetet. Köszönöm az oldalmegjelenítéseket, azt az egy kommentet, illetve a pipákat! :) Ha elolvastad, jelezd egy kommentel vagy egy pipával!  Jó olvasást! :)

Xoxo. Klau

Nyaralás kezdete

Hosszú, fárasztó utazást követően megérkeztünk Hawaii-ra. Gyönyörű. 

Nem tudok rá mást mondani, csak ezt. Szüleim lesznek egy szobába, illetve én a testvéreimmel, mivel még kicsik, így nem lehetnek egyedül, de nekem se lenne kedvem magányosan aludni.

-         –  Pakoljatok ki a szekrényeitekbe, ha készen vagytok, lemehetünk szétnézni – szólt be anya.

-          – Rendben! – kiáltották egyszerre az ikrek, amin muszáj volt elmosolyodnom.

***

Olyan egy óra múlva mindenki készen is lett, így lementünk a partra sétálni. Sok pálmafa, rengetek turista. Ezt tudtam hirtelen elmondani a partról.

-         – Van kedvetek kicsit fürödni? – kérdezte apa. – Persze ha nincs, nem muszáj, ez csak egy lehetőség volt.

-         – Nekem személy szerint most nincs kedvem, esetleg kiülnék a part szélére – válaszoltam mosolyogva.

-         – Rendben, akkor legyen.

Leültünk, majd elkezdtünk beszélgetni. Tíz napig itt leszünk, lesz időnk kikapcsolódni.

-        – Avery, nem sétálnál el üdítőkért? – kérdezte apa. Szuper, pont én mehetek, mikor fogalmam sincs, hogy merre van itt egy italt áruló stand.

-         – Persze, megyek – mondtam egyhangúan, jelezvén, hogy semmi kedvem sincs menni, de megteszem.

-         – Én citromosat kérek! – mondta Lora.

-         – Én is! – jelezte rögtön utána Eric.

-        – Most mért utánozol?

-         – Nem utánozlak, csak azt szeretnék inni, és kész! – morgolódott Eric. Hihetetlen, hogy mennyit tudnak veszekedni. Mindezek ellenére persze szeretik egymást meg minden, de akkor is elképesztő.

-         – Akkor hozok öt citromos üdítőt, jó lesz?

-        – Persze, jó – mondta apa mosolyogva.

-        – Merre lehet? – tettem fel magamban a kérdést. Ez a rengeteg turista között simán el lehet veszni.

Pár perc keresgélést követően megtaláltam a standot, majd megvettem, amit szerettem volna, és elindultam vissza anyáékhoz. Nagyon elgondolkodtam, mert hirtelen egy kemény mellkasnak ütköztem, és mellesleg fele üdítő kiesett a kezemből. Mérgesen felnéztem, és épp arra készültem, hogy összeszidjam, hogy mért nem figyel, meg ilyenek, de mikor megláttam az igéző zöld szemeit, barna göndör haját, elfelejtettem mindent.

-         – Ne haragudj, nem figyeltem. Kifizetem, ha szeretnéd.

-         – Ne.. nem gond – válaszoltam kicsit nehézkesen.

-         – Amúgy Harry Styles vagyok – mosolygott rám féloldalasan.

-        – Avery Smith.

-        – Mi járatban erre? – kérdezte, mire összeráncoltam a szemöldököm. Valószínűleg csak úgy viccből járkálok Hawaii-ra, unalomból.

-         – Talán nyaralni? – kérdeztem egy kicsit flegmán, mire elmosolyodott.

-          – Mikor jöttél?

-         – Ma érkeztünk a családdal. És te?

-         – Mi tegnap óta vagyunk itt. Tudod, kicsit lazítunk mi is családdal suli után – mondta mosolyogva. – Egyébként ha szabad tudnom, hol laksz? 

-        –  Most költöztünk Londonba tegnap. Szüleim mondták, hogy jöjjünk el egy kicsit lazítani így a költözés után.

-         –  Az jó. Én is Londonban élek – mondta mosolyogva.

-         –  Harry! Hol vagy már? – szaladt erre egy szőke lány.

-         –  Jövök már, édes – mondta Harry. – Ne haragudj, de most mennem kell. Majd találkozunk még – közölte mosolyogva.

-        –  Öm.. rendben. Szia – erőltettem egy halvány mosolyt a számra. Kicsit elszomorított, hogy van barátnője. De hát miért is gondolok rá, nem is ismerem, most találkoztam vele, és valószínűleg nem is találkozunk soha mostmár.

-        – Szia – köszönt el egy szexi féloldalas mosoly kíséretében.

Visszamentem a partra anyáékhoz.

-         – Hol voltál ilyen sokáig? – kérdezi apa mosolyogva.

-        – Jah, csak találkoztam egy londoni fiúval, és beszélgettünk kicsit.

-         – Az jó. Akkor máris van egy ismerősöd Londonból – mondta anya. Látszólag tényleg örült neki.

-         – Hát, igen – feleltem, és nem tudtam másra gondolni, csak az arcára. Hihetetlen, hogy rögtön az első napon megismerkedtem egy fiúval, ráadásul londoni. De ki kell vernem a fejemből, mert úgyse találkozunk már.

E gondolatok között mentünk vissza a szállodába, majd egy isteni vacsora, egy jóleső zuhany után bújtam be az ágyba, és szinte rögtön elaludtam. Szerintem mondanom sem kell, hogy kivel álmodtam az éjjel. Hát persze, kivel mással? Harry Stylesszal. Jól kezdődik a nyaralásom, mondhatom.

1. Fejezet - Költözés

Sziasztok! Meghoztam az első fejezetet. Nem lett túl eseménydús, de remélem, hogy így is elnyeri a tetszéseteket. Ha olvastad, mindenképp jelezd egy pipával vagy egy kommenttel! Jó olvasást! :)

Xoxo. Klau

Avery! – ront be a szobámba a húgom, Lora. Mielőtt megfordulnék letörlöm a könnyeimet, nehogy észrevegye. Egy mosolyt erőltetek az arcomra, majd ránézek. Kedvenc plüssmacija most is, mint mindig a kezében van. Haja aranyos kis lófarokba van kötve. Ha őt, vagy az öcsémet látom, mindig jobb kedvem lesz. – Anya üzeni, hogy nézd meg utoljára a szobádat, majd gyere le, mert a bútorhordók jönnek fel a cuccaidért. Egy órán belül indulunk Londonbaaa!- kiáltja vidáman, amitől újra mosolyra húzódik a szám. Legalább van valaki, aki örül neki. Biztosan izgatottak, elvégre még csak 6 évesek. Nekik nincsenek gondjaik, csak élvezik az életet, ami így is jó. Nincsenek gondjaik, csak boldogok és kész.

***

Itt ülök az autóban, mellettem két kis testvértem. Mostmár nem csak a szomorúság és a letörtség van rajtam, hanem egy kis izgalom is, mert mégis kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz az új házunk, meg úgy minden. A környék, az emberek, a szomszédok…

Gondolatmenetemet testvéreim civakodása szakítja félbe. Lora plüssmaciján veszekszenek.

  –   Add már ide! – szól rá az öcsém, Eric.

  –   Neem! Ez az enyém! – néz rá bosszús arccal Lora.

  –   De az enyém a bőröndökben maradt! – mondja szomorú arccal Eric.

  –   Naa, játszunk valamit, de ne veszekedjetek. – szólok rájuk mosolyogva.

  –   Inkább beszélgessünk az új helyről! Biztos jó lesz… Ahhj, olyan kíváncsi vagyok, hogy milyen játszóterek lesznek  – ábrándozik a kishúgom.

  –  Biztosan nagyon szépek… - válaszolom.

  –  Gyerekek, ezennel megérkeztünk Londonba, pár perc és odaérünk a házunkhoz, addig nézelődjetek, szokjátok a látványt – fordul hátra mosolyogva anya.

Teljesen lenyűgöz London. Nem is olyan rossz, mint hittem. Sokban különbözik Leeds-től. Több ember van, és minden más. Kis idő múlva már meg is érkeztünk a házunkhoz.

Az állam a földet súrolja. Egyszerűen gyönyörű. Nagy kertes ház. Anyáék jól kitettek magukért, hogy jól érezzék magunkat az új környezetben. Pénzproblémánk soha nem volt, amit a szüleim jó állásának köszönhetünk – apám volt Leeds-ben a focicsapat edzője. Nem a legjobb csapat volt, de jó pénzt keresett vele. Azt mondta, hogy itt is keresni fog edzői állás. Anyu tanárnő volt. Biztosan talál majd itt is valami munkát, elvégre elég nagy London.

  –   Akkor meg is érkeztünk – mondta mosolyogva apu.

  –   Úúúú – az ikrek csak ennyit tudtak kinyögni – saját szobánk lesz, vagy veletek alszunk? – kérdezték szinte egyszerre. Hát igen, látszik, hogy ikrek.

 –  Úgy beszéltük meg, hogy ti ketten lesztek egy szobába, mellettetek lesz Avery szobája – néz rám anya – majd veletek szembe a mi hálószobánk, illetve a fürdő. Na! Valamelyikőtök induljon már meg – mondja mosolyogva.

Az ikrek elkezdtek futni, én pedig utánuk mentem. Mikor beléptem a gyönyörű márványpadlóra, önkéntelenül elvigyorodtam. Tetszik az új hely.

***

 Pár óra múlva készek lettünk a berendezkedéssel. Rózsaszín falak, közepén egy nagy franciaágy, egy szekrény, íróasztal. Tökéletes. Más nem is kell.

 – Vacsora! – kiált fel anyu.

Miután jóllaktunk, elindultam volna fel az új szobámba, ám apu utánam szólt:

      –  Állj. Még el szeretnénk mondani valamit. Reméljük, hogy örülni fogtok.

  –  Mit? – nézett fel kíváncsian Eric.

  –  Szóval. Úgy terveztük, hogy mivel elég stresszesen ment ez a költözködés – néz rám apu, mire lesütöm a szemem. Tényleg elég hülyén fogadtam ezt a helyzetet, de egyszerűen kikészültem. – Ezért elmegyünk nyaralni Hawaii-ra.

  –  Éljeen! – kiállt fel vidáman Lora, majd öccsével együtt őrülten futkosni kezdenek.

     –  Nem kell minden cuccotokat hozni, csak a legszükségesebbet hagyjátok benne a bőröndbe . Holnap reggel indulunk. Talán túl hamari lesz ez így nektek, hogy költözés után, de reméljük, hogy élvezni fogjátok- néz ránk anyu mosolyogva.

      – Rendben – mondom, majd elindulok kipakolni a nem kellő cuccaimat a szekrénybe.

Miután végeztem, elmegyek tusolni. Jól esik ez a hosszú nap után egy hűs zuhany. Fogatmosok, majd bemegyek a szobámba. Nem tudom, hogy fogok aludni ma éjjel, mert elvégre csak új a ház, új a szoba. E gondolatok között merültem álomba. 

Prológus

Sziasztok! Meghoztam a Wait for you prológusát. Ez csak egy kis ízelítő, emiatt írtam rövidebbre. Még nem fogtok sokat megtudni, csak a főszereplő gondolatait és érzéseit. Jó olvasást! :)

Xoxo. Klau

   

Már alig vártam, hogy lezáruljon a 2014/15-ös  tanév, és az egész nyaramat Adammel töltsem. Még csak pár napja kezdődött a szünet, anya bejött, és közölte velem, hogy elköltözünk Londonba, mivel apa foci csapatának a létszáma jelentősen megcsappant, így már nem érte volna meg itt maradnunk. A hír hallatán a vér is kifutott az arcomból. Tudom, hogy nem nagy valami egy költözés, de én már kiskorom óta itt éltem Leeds-ben. Mellesleg elég messze van Londonhoz Leeds, tehát hosszú, fárasztó utazás felé nézünk. Hétvégén, pénteken indulunk, ma van csütörtök. Sajnos szakítanom kellett Adammel, mert nem vagyok híve a távkapcsolatnak. Folyamatosan csak sírok, nem is értem, hogy honnan jön ez a sok könny.
Egy mély levegőt veszek, majd lassan odasétálok az ablakhoz, az ablakpárkányra ülök, és nézem a nyárias időt. Odakinn minden olyan boldognak, békésnek tűnik, de belül minden más.
A szüleim mindig kiálltak mellettem, segítettek, jóra neveltek, ám a mostani depressziós napjaimban ők sem tudnak velem mit kezdeni. Kis ikertestvéreim, Eric és Lora mindig felvidítanak, a nevetésükkel kiűzik belőlem a szomorúságot. Az elmúlt egy hétben előttük sajnos csak megjátszani tudtam a boldogságot, mert valójában ez cseppet sem hasonlított ahhoz a hangulathoz.
Felsóhajtok, felállok az ablakpárkányról, majd egy újabb könnycsepp gördül le az arcomon.