Prológus

Sziasztok! Meghoztam a Wait for you prológusát. Ez csak egy kis ízelítő, emiatt írtam rövidebbre. Még nem fogtok sokat megtudni, csak a főszereplő gondolatait és érzéseit. Jó olvasást! :)

Xoxo. Klau

   

Már alig vártam, hogy lezáruljon a 2014/15-ös  tanév, és az egész nyaramat Adammel töltsem. Még csak pár napja kezdődött a szünet, anya bejött, és közölte velem, hogy elköltözünk Londonba, mivel apa foci csapatának a létszáma jelentősen megcsappant, így már nem érte volna meg itt maradnunk. A hír hallatán a vér is kifutott az arcomból. Tudom, hogy nem nagy valami egy költözés, de én már kiskorom óta itt éltem Leeds-ben. Mellesleg elég messze van Londonhoz Leeds, tehát hosszú, fárasztó utazás felé nézünk. Hétvégén, pénteken indulunk, ma van csütörtök. Sajnos szakítanom kellett Adammel, mert nem vagyok híve a távkapcsolatnak. Folyamatosan csak sírok, nem is értem, hogy honnan jön ez a sok könny.
Egy mély levegőt veszek, majd lassan odasétálok az ablakhoz, az ablakpárkányra ülök, és nézem a nyárias időt. Odakinn minden olyan boldognak, békésnek tűnik, de belül minden más.
A szüleim mindig kiálltak mellettem, segítettek, jóra neveltek, ám a mostani depressziós napjaimban ők sem tudnak velem mit kezdeni. Kis ikertestvéreim, Eric és Lora mindig felvidítanak, a nevetésükkel kiűzik belőlem a szomorúságot. Az elmúlt egy hétben előttük sajnos csak megjátszani tudtam a boldogságot, mert valójában ez cseppet sem hasonlított ahhoz a hangulathoz.
Felsóhajtok, felállok az ablakpárkányról, majd egy újabb könnycsepp gördül le az arcomon.