2. Fejezet - Nyaralás kezdete

Sziasztok!

Kicsit késve, de meghoztam a második fejezetet. Köszönöm az oldalmegjelenítéseket, azt az egy kommentet, illetve a pipákat! :) Ha elolvastad, jelezd egy kommentel vagy egy pipával!  Jó olvasást! :)

Xoxo. Klau

Nyaralás kezdete

Hosszú, fárasztó utazást követően megérkeztünk Hawaii-ra. Gyönyörű. 

Nem tudok rá mást mondani, csak ezt. Szüleim lesznek egy szobába, illetve én a testvéreimmel, mivel még kicsik, így nem lehetnek egyedül, de nekem se lenne kedvem magányosan aludni.

-         –  Pakoljatok ki a szekrényeitekbe, ha készen vagytok, lemehetünk szétnézni – szólt be anya.

-          – Rendben! – kiáltották egyszerre az ikrek, amin muszáj volt elmosolyodnom.

***

Olyan egy óra múlva mindenki készen is lett, így lementünk a partra sétálni. Sok pálmafa, rengetek turista. Ezt tudtam hirtelen elmondani a partról.

-         – Van kedvetek kicsit fürödni? – kérdezte apa. – Persze ha nincs, nem muszáj, ez csak egy lehetőség volt.

-         – Nekem személy szerint most nincs kedvem, esetleg kiülnék a part szélére – válaszoltam mosolyogva.

-         – Rendben, akkor legyen.

Leültünk, majd elkezdtünk beszélgetni. Tíz napig itt leszünk, lesz időnk kikapcsolódni.

-        – Avery, nem sétálnál el üdítőkért? – kérdezte apa. Szuper, pont én mehetek, mikor fogalmam sincs, hogy merre van itt egy italt áruló stand.

-         – Persze, megyek – mondtam egyhangúan, jelezvén, hogy semmi kedvem sincs menni, de megteszem.

-         – Én citromosat kérek! – mondta Lora.

-         – Én is! – jelezte rögtön utána Eric.

-        – Most mért utánozol?

-         – Nem utánozlak, csak azt szeretnék inni, és kész! – morgolódott Eric. Hihetetlen, hogy mennyit tudnak veszekedni. Mindezek ellenére persze szeretik egymást meg minden, de akkor is elképesztő.

-         – Akkor hozok öt citromos üdítőt, jó lesz?

-        – Persze, jó – mondta apa mosolyogva.

-        – Merre lehet? – tettem fel magamban a kérdést. Ez a rengeteg turista között simán el lehet veszni.

Pár perc keresgélést követően megtaláltam a standot, majd megvettem, amit szerettem volna, és elindultam vissza anyáékhoz. Nagyon elgondolkodtam, mert hirtelen egy kemény mellkasnak ütköztem, és mellesleg fele üdítő kiesett a kezemből. Mérgesen felnéztem, és épp arra készültem, hogy összeszidjam, hogy mért nem figyel, meg ilyenek, de mikor megláttam az igéző zöld szemeit, barna göndör haját, elfelejtettem mindent.

-         – Ne haragudj, nem figyeltem. Kifizetem, ha szeretnéd.

-         – Ne.. nem gond – válaszoltam kicsit nehézkesen.

-         – Amúgy Harry Styles vagyok – mosolygott rám féloldalasan.

-        – Avery Smith.

-        – Mi járatban erre? – kérdezte, mire összeráncoltam a szemöldököm. Valószínűleg csak úgy viccből járkálok Hawaii-ra, unalomból.

-         – Talán nyaralni? – kérdeztem egy kicsit flegmán, mire elmosolyodott.

-          – Mikor jöttél?

-         – Ma érkeztünk a családdal. És te?

-         – Mi tegnap óta vagyunk itt. Tudod, kicsit lazítunk mi is családdal suli után – mondta mosolyogva. – Egyébként ha szabad tudnom, hol laksz? 

-        –  Most költöztünk Londonba tegnap. Szüleim mondták, hogy jöjjünk el egy kicsit lazítani így a költözés után.

-         –  Az jó. Én is Londonban élek – mondta mosolyogva.

-         –  Harry! Hol vagy már? – szaladt erre egy szőke lány.

-         –  Jövök már, édes – mondta Harry. – Ne haragudj, de most mennem kell. Majd találkozunk még – közölte mosolyogva.

-        –  Öm.. rendben. Szia – erőltettem egy halvány mosolyt a számra. Kicsit elszomorított, hogy van barátnője. De hát miért is gondolok rá, nem is ismerem, most találkoztam vele, és valószínűleg nem is találkozunk soha mostmár.

-        – Szia – köszönt el egy szexi féloldalas mosoly kíséretében.

Visszamentem a partra anyáékhoz.

-         – Hol voltál ilyen sokáig? – kérdezi apa mosolyogva.

-        – Jah, csak találkoztam egy londoni fiúval, és beszélgettünk kicsit.

-         – Az jó. Akkor máris van egy ismerősöd Londonból – mondta anya. Látszólag tényleg örült neki.

-         – Hát, igen – feleltem, és nem tudtam másra gondolni, csak az arcára. Hihetetlen, hogy rögtön az első napon megismerkedtem egy fiúval, ráadásul londoni. De ki kell vernem a fejemből, mert úgyse találkozunk már.

E gondolatok között mentünk vissza a szállodába, majd egy isteni vacsora, egy jóleső zuhany után bújtam be az ágyba, és szinte rögtön elaludtam. Szerintem mondanom sem kell, hogy kivel álmodtam az éjjel. Hát persze, kivel mással? Harry Stylesszal. Jól kezdődik a nyaralásom, mondhatom.